Kritika
Sibla x Zygos - The Path

RARE10

Jelen kritikánk témája és alanya a Rarefied kiadó legújabb megjelenése (RARE10). A Jonathan Sinclair által alapított és vezényelt label 2016-os megjelenése óta érdekes színfoltja a sötétebb, mélyebb frekvenciákat preferáló dubstepnek, a kollektíva egyedi hangzást képviselve gondosan válogatva a modern/perfekt sound-design szemlélettel alkotó producerek minőségi munkáit közvetíti a nép felé.

A kiadó hangzására jellemző a perkusszív, zajos magasok tökéletes együttélése a tompa, mogorva basszusokkal. Sokszor az az érzésem egy—egy Rarefied kiadvány hallgatásakor, hogy míg a dob és perka szekciót valami mikrobarázdás hanglemez komolyzenei darabjaiból mintázták volna -annak jótékony zörejeivel együtt-, addig a virtuóz basszusok valamelyik korszerűbb szinti és/vagy DAW által nyerik el tökéletes hangképüket.

Hogy ne csak úgy a levegőbe beszéljünk, megnevezzük a kiadó labelen megjelenő nagyobb neveket a teljesség igénye nélkül: Zygos, Mob Killa, Soukah, DPRTNDRP, Sibla

A kiadó 10. kiadványa a német Sibla és a belgiumi Zygos neveihez fűződik. A két producer évek óta megbízhatóan szállítja a minőségi dubstep zenéket, műveik egyre jobb és jobb kiadónál kapnak helyet. Stílusukra jellemző a khtonikus, alvilági hangulat , törzsi ritmusok, ropogó vinyl zajok, hangrendszer próbáló szubbasszusok.

A kislemez első száma, a „The Path” is ilyen jegyekkel bír, a pulzáló basszus véleményem szerint igen mesterien sikerült. Az ilyen mozgó basszusok képesek mozgásra bírni a hajnalra megfáradt közönséget is. Érzek egy kis Goth-Trad utóhatást is -természetesen pozitív értelemben-. Ha valami kritikus lehet ebben a darabban az a kiszámítható struktúra -8 ütem intró, Drop, 16 ütem bass, 8 ütem kiállás, Drop, 16 ütem bass-.


A második trekk, a „Haunted” monumentális vonulást imitál. Lassú építkezése és a földöntúli hangok használata miatt inkább horrorfilmek intrójában tudnám elképzelni mintsem egy pozitív rezgésekkel bíró soundsystem gyülekezet táncos-zenés mulatságán.



Tovább haladva a kislemezen a „Sigil” című számhoz érünk, mely az eddigi adatok alapján a legkedveltebb darabja lehet az EP-nek. A sound design véleményem szerint is ebben a műben csúcsosodik. A biztos sub-lábakon álló számban igen érdekes minták (pl. hegedűk, zongora…) jelennek meg. A hangulat itt is kicsit fekete, mellyel nem mondok újdonságot, és semmiképpen nem negatív kritika. A kiadó és a producerek sajátja ez a hangulat.



A kislemez utolsó darabja, a „Coven” digital exclusive-ként sarkallja az embert az EP digitális megvételére. A szám kicsit unalmas, egyszerűbb basszus és dobképlete monoton jelleggel bír. Töltelék számnak azonban így is jó, a gondosan LFO-zott sub basszusok azért kellően megmozgatják a levegőt ha egy megfelelő hangrendszeren szólal meg.



A monoton jelző egyébként mind a 4 számra többé kevésbé elmondható, bár ennek negatív vagy pozitív előjelében magam sem vagyok biztos. Szokás mondani hogy a kevesebb néha több (és mindenképpen DJ barát is), de nekem szilárd meggyőződésem hogy egy megfelelő second- droppal ellátott (ne adj isten egy sematikát mellőző dropmentes építkezést alkalmazó) trekk több zenei élményt tud adni egymagában/szettben/bulin mint monoton társaik.


 RebelBassCrew - 2018-10-28
#ZENEI KRITIKA
#dubstep
#kritika
#EPkritika
#140bpm
#rarefied
#sibla
#zygos
#rare10