Kritika
TMSV - No Sleep // Temple // Maniac Mansion

IMRV024

Nehéz dolga van az embernek amikor egy Innamind Recordings kiadványt kell kritikus szemszögből megvizsgálni, azért mi mégis megpróbáljuk. A méltán híres –kvázi legendás- USA-beli kiadó évről évre előkelő helyen szerepel a dubstep vinyl eladások toplistáján, mindamellett pedig 2012 óta megbízhatóan szállítja az örökzöldeket a mély dubstep kedvelő nagyérdeműnek. A minőség garantálása érdekében a kiadó nem árasztja el az elektronikus zenei piacot, évente mindössze 3-4 release kerül ki az Innamind gondozásából, ezekre azonban igencsak ajánlott odafigyelni. A kiváló katalógusban olyan producerek munkái szerepelnek, mint LAS, Quest, Karma, Headland, Gantz, Ago, Thelem és még sorolhatnánk.

Jelen kritikánk a 2018 szeptemberében kiadott „TMSV - No Sleep // Temple // Maniac Mansion” kislemezre koncentrál. Tomas Roels –ismertebb nevén TMSV- egy holland producer, aki bpm független, professzionálisan letisztult hangzású basszusközpontú zenéivel tűnik ki a tömegből. 

Egy korábbi Top 15 során már kitértünk rá, hogy a holland mester milyen ügyesen alkalmazza a „kevesebb néha több” aranyszabályt, véleményem szerint jelen kiadásnál talán túlzottan is. És ez lesz az a pont, ami validálja és felébreszti kritikus énem hogy megragadja a kislemezt és darabokra szedje azt.

Az első track, a „No Sleep” tipikus modern TMSV darab. A hangzás kifinomult és profi. Az analóg szinti-padok, finom leadek, a kövér tiszta subok és az organikus dobképek tökéletesen egészítik ki egymást. Véleményem szerint a kislemez legerősebb darabja, nem véletlenül kerülhetett előre. Itt még nagy izgalommal kattintottam tovább, mondván biztosan az év egyik meghatározó kiadását böngészem.


A második tracknél már egy kicsit megtorpant a lelkesedésem. Míg az első szám alatt nem igazán vágott arcon a felismerés, a „Temple” hallgatása alatt határozottan megjelent az ún. „UNOM-TOVÁBBKLIKK” faktor ami igazán nem megszokott egy Innamind Recordings kiadvánnyal kapcsolatban. Tény, hogy az elektronikus zene sajátja, hogy egészségesen repetitív, de úgy gondolom hogy a Temple túlzottan ctrl-c (vagy command uram bocsá’) ctrl-v szagú. A second dropnál megjelenő törzsi perkusszív elemek némiképp javítanak a helyzeten de az előtte lévő lassabb felépítésű/logikájú zenébe ezt a váltást kicsit tolakodónak és oda nem illőnek érzem.


A kislemez utolsó darabja, a Manian Mansion megint perfekt hangzással bír, külön érdekes a dörmögő középmély illetve a grime hatású fűrész subok szimbiózisa. A gondosan kidolgozott hangzás mellett azonban itt is hiányzott valami plusz, ami miatt a számot 2025-ben is elégedetten bólogatva rakja majd fel az aktuális lemezlovász.


Összességében természetesen top-minőségű zenékről beszélünk és alkottunk véleményt és természetesen teljes szívből ajánljuk mindenkinek- hozzátéve azt, hogy a kicsit zeneibb, változatosabb, organikusabb zenék kedvelői unhatják.


 RebelBassCrew - 2019-03-10
#ZENEI KRITIKA
#TMSV
#Kritika
#dubstep
#140bpm
#Innamind